Taní-tani 2004/2005-ös tanév 4. szám
Beszámoló egy alternatív gyermekvédelmi konferenciáról
A Vadaskert Alapítvány a Gyermekek Lelki Egészségéért, valamint az Alapítvány az Örökbefogadó és Nevelőszülőkért 2005. április 14-15-én Alternatív konferencia a gyermekek védelmében címmel tanácskozást rendezett.1
A kétnapos tanácskozás céljáról a meghívóban a következők olvashatók:
„Néhány szót arról, hogy mit szeretnénk:
Véleményünk szerint az intézményes gyermekvédelem a gyermekvédelmi törvény hatályba lépése óta eltelt évek alatt sem volt képes biztosítani a rendszerbe bekerülő gyermekek testi és főleg lelki fejlődéséhez szükséges optimális feltételeket. Ennek okát két tényezőben látjuk, és szeretnénk előrebocsátani, hogy ezen okok egyike sem anyagi (financiális) természetű.
Először is azt tapasztaljuk, hogy a magyarországi gyermekvédelmi intézményekben kevéssé ismertek mindazok a fejlődés-lélektani folyamatok, amelyek már évtizedek óta meghatározzák akár a nyugat-európai, akár az amerikai (sőt dél-amerikai) szakemberek tevékenységét. […] Másodszor az a meggyőződésünk, hogy a jogi szabályozás számtalan olyan hibát, buktatót tartalmaz, melyek jelenléte lehetetlenné teszi, hogy érvényesüljön a gyermekvédelmi törvény preambulumában lefektetett alapelv, vagyis a gyermekek mindenek felett álló érdeke.”
A két nap folyamán elhangzott előadások a fenti állításokat voltak hivatva alátámasztani, illetve bizonyítani.
Domszky András főiskolai tanár, tudományos kutató A gyermekvédelem szervezeti felépítése és szakmai tartalma közti ellentmondások-ról fejtette ki álláspontját, Herczog Mária, az Országos Kriminológiai Intézet főmunkatársa pedig Az intézményes- és rendszerbántalmazás-ról. Azaz arról, amikor maga az intézmény, illetve a rendszer működik oly módon, hogy az a gyermekek számára bántalmazássá válik. Előadásában megemlítette a pedagógusok titoktartási kötelezettséggel kapcsolatos konfliktusait: úgy gondolom, ez létező dilemma. Továbbá megkérdőjelezte annak a tervezett jogszabály-módosításnak a létjogosultságát, amely megtiltaná az újszülöttjüket inkubátorban helyező anyák utáni rendőri nyomozást, egyben vitatta, hogy az anyáknak ez a lépése egyértelműen a gyerekről való lemondásnak tekinthető.
Engem nem győzött meg. Noha nem vagyok gyermekvédelmi szakember, pusztán csak a valóságban megtörtént esetekről van némi ismeretem. Az anyák, illetve a többi családtag utáni kutatás egyrészt elriasztaná az újszülöttjüktől szabadulni kívánó anyákat, másrészt túlságosan meghosszabbítaná és bonyolulttá, sőt egyes esetekben lehetetlenné tenné az újszülött gyermekek örökbefogadását.
Előadást tartott Králné Szabó Piroska gyermekvédelmi szakember A rendszer és a védelemre szoruló gyermek címmel. A második napon Donáth László evangélikus lelkész, MSZP-képviselő előadását hallottuk A gyermek mindenek felett álló érdeke és a jogvédelem témájában, dr. Bíró Endre jogászét A gyermeki jogok érvényesülésé-ről. Azaz arról, hogy a jog hiába korlátozza bizonyos, a gyerek sorsát befolyásolni képes intézmények (például az ún. szakértői bizottságok) hatáskörét, ha az egyén, a szülő kiszolgáltatott, mert nem rendelkezik a szükséges civil kurázsival, kompetenciával.
A konferencia során nem először vetődött fel, hogy szükség lenne egy gyermekjogi ombudsmanra, aki igazi értője és szószólója a gyerekek ügyeinek.
Dr. Szilágyi Júlia pszichiáter, maga is gyakorló nevelőszülő, a konferencia egyik szervezője A nevelőszülői kihelyezés és buktatói címmel arról az esetenként kifejezetten gyerekellenes, sőt, gyereket veszélyeztető magatartásról számolt be, amelyet egyik-másik gyámügyi hatóság tanúsít.
Csépányi Gabriella Egy rendszer metamorfózisa című előadásában az állami gondozás rendszerébe bekerülő gyermekek sorsáról beszélt, arról, hogy milyen mentális és egzisztenciális állapotban érik el a nagykorúságukat.
Neményi Eszter Az örökbefogadás jelenlegi gyakorlata és alternatívája címmel, Bányai Enikő Családmegtartó szolgáltatásokról tartott előadást.
Mindkét napon vita követte az előadásokat, a hivatalos gyermekvédelmet első alkalommal Gáspár Károly, az ICSSZEM gyermekvédelmi főosztályának vezetője képviselte, a második nap Radoszáv Miklós, a Fővárosi Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat igazgatóhelyettese.
A konferencia két napja alatt nagyon sok lényegbevágó és érdekes megállapítás hangzott el. Dr. Kardos Ilona gyermekpszichiáter (Vadaskert Alapítvány), a konferencia másik szervezője a jelenlegi gyermekvédelmi gyakorlatot egy elmaradott, a negyvenes évek végén, az ötvenes években kialakult és a mai napig szinte változatlanul megőrződött rendszerként jellemezte, amelyben a védelmezésre szoruló gyereket úgy védik, hogy kiemelik a családból, és egy zárt intézményrendszerbe helyezik. Erre az intézményrendszerre az a jellemző, hogy kielégítetlenül hagyja a gyerekek érzelmi igényeit, egyáltalán nem veszi figyelembe a fejlődéslélektan alapvető törvényszerűségeit, amelyek szerint az ember egészséges fejlődésének nélkülözhetetlen feltétele az újszülött korban kialakuló korai kötődés, egyetlen emberhez (természetesen rendszerint az anyához). De a nálunk meggyökeresedett rendszer egyrészt jogi összeférhetetlenséget tartalmaz akkor, amikor a családból kiemelt gyerek szüleit megfosztja a szülői felügyelet jogától, és a gyámi jogokat annak az intézménynek a vezetőjére ruházza, amelyben elhelyezte a gyereket, másrészt ellentétben áll az Európai Unióban követett gyakorlattal, amelyben egy gyerek legfeljebb hat hónapig lehet egy zárt intézményben, ezt követően családnál kell elhelyezni.
A konferencia anyagát a szervezők, javaslataikkal kiegészítve a parlament illetékes bizottságai (Szociális és Családügyi, illetve Emberi Jogi, Kisebbségi és Vallásügyi) elé kívánják terjeszteni.
Szász Anna
Jegyzet
1 A konferencia védnöke és az első előadó, dr. Göncz Kinga miniszter asszony egészségügyi okok miatt nem volt jelen, csak az üzenetét olvasták föl.
Hozzászólás beküldése
Hozzászólás beküldése