Címke: J. A.

2005-ben ünnepeljük Magyarországon József Attila születésének századik évfordulóját. Miért fontos ez az eseménysorozat, mi jellemezte, és ki is az a József Attila nevű költő, akire egész Magyarország emlékezik? Furcsa: a többi magyar költőt senki nem szólítja keresztnéven: Petőfi Sándort nem hívjuk Sándornak, Arany Jánost Jánosnak, Ady Endrét Endrének – József Attilát viszont rendszeresen és sokan Attilaként emlegetik. Mondhatnánk erre, hogy azért, mert a vezetékneve is egy ismert keresztnév, ám ez nem magyarázat: ugyancsak keresztnevet tartalmazó családnevű más költőket, írókat, festőket vagy politikusokat nem szokás ilyen familiárisan megnevezni.

Körülbelül nyolcéves lehettem, amikor József Attila előkerült az iskolában, ekkor találtam szembe magam a Mama című versével. Magamra vonatkoztattam, először a párhuzamot találtam meg. Csak édesanya volt, és én. A későbbi visszaemlékezések szerint elválaszthatatlanul mindig mindenhová követtem, biztosan éreztem valami bizonytalanságot, az egymásra hagyottságunkat. Apu a politizáló irodalmi köre miatt kapott két év börtönt 1957-ben. Édesanyámnak két kislányával még Hajdú megyét is el kellett hagyni. Új hely, körülöttünk idegenek. A versből csak a „nem is nézett énrám” ridegsége foglalkoztatott. Annyit éreztem, hogy van egy költő, akinek kisfiúként nem adatott meg az a melegség, ami nekem. Mi is sokat mentünk a padlásra teregetni, de mi együtt, és ez rettenetesen jó volt. Még az is úgy rögzült bennem, hogy teregetés közben mondtam fel a verset, pedig lehet, ez már az emlékképek késői összecsatolása.

Egy diáklány verselemzése József Attila: Tudod, hogy nincs bocsánat című, 1937-ben írt verséről. Egy diáklányé, aki 1996. március 12-én négy nappal múlt 18 éves. A hamarost 28 éves Tamás Zsuzsa túl van a tíz évvel ezelőtti értetlenségen („Miért is nem jó a módszer, a stílus?”), túl van a későbbre datálható szégyenen („Hű de ciki, amit összehordtam!”), és mivel még mindig őrzi a tíz évvel ezelőtti dolgozatot, most a Taní-tani le nem záruló József Attila-pályázata kapcsán változatlan formában közzéteszi, azzal a kéréssel: szeressétek a kamaszokat!

Mit jelent angyalnak lenni, s mit jelent az angyal mivolt? Angyal és embervilág elszakad, angyalnak lenni már nem lehet, és talán angyalok sincsenek, főleg nem a XX. században. (… Mert ekkor eszembe jutott Szilágyi Domokos Kényszerleszállás című verse, s ez még csak további töprengéseket szült.) Nem a Biblia istenhírnökeiben, aranyglóriás szellemeiben gondolkodtam. Nekem mind József Attila, mind Szilágyi Domokos versében ez egészen mást jelent.

Majdnem teljes kudarcot vallottak József Attilával kapcsolatos pályázati kísérleteink. Most, zárásul az a levél következik, mely az utolsó kísérlet volt, elektronikus levélben küldtem el több kollégának röviddel a költő 100. születésnapja előtt. Egyszerűbb volna elhallgatni a sikertelenséget, de nem teszem. Bizonyára rossz volt a megszólalás módja, nem volt díj, volt ezer más pályázat, vagy valami más volt a baj, vagy minden. A pályázatokat, a 32-es számunkban megjelenteket és ezt az alábbit a változtatandók megváltoztatásával továbbra is érvényesnek tekintjük. Nem zárhatjuk le a József Attila-évet, a magunk részéről legalábbis, amíg el sem kezdődött.