Címke: ?
Ezek a fiatalok mintha hirtelen eltűntek volna. Már festék nélkül is elfehéredtek, kifehéredtek, falaznak maguknak, nevetgéltem rajtuk, kissé könnyelműen, csalódottan. Egy kis utcai szaladgálás, és ők már a mama ágya alatt. Megijedhettek a történelemtől, hogy mint árnyalak, kísért. Szellemeskedtek, aztán most a szellemtől elakadt a lélegzetük, vélekedtem. Ostobán, bár, mint kiderült, esett azért itt megijedés, de nem általuk, éppen nem, tőlük ijedt meg kicsit az iskola.
Szept. 16.
A fehér arcúak a T iskolából valamelyik nap kimentek a Kőbányai útra, ahol az egykori Ganz-Mávag épület előtt megálltak, vannak ott már szép ecetfák is, valahol azok mellett, és valami kendőt kezdtek árusítani. Nem okoztak különösebb feltűnést, hiszen bent a gyár területén nagy kínai kirakodóvásár van. A kendő tele volt csomóval, volt vagy ötven csomó rajta, ahogy egy szemtanú említette, aki valami olcsó lábbeliért nézett ki oda, és nem értette, hogy mit bohóckodnak ezek a gyerekek ott, bár vihogni éppen nem vihogtak, éppen az volt a furcsa, inkább mintha tüntettek volna, de nem volt semmi felirat, semmi magyarázat. Csak a kendő a kezükben, vagyis egyikőjük kezében, ketten meg az arra járókat próbálták vásárlásra rábírni, őt is megszólították, egy lány meg egy fiú, fehérre mázolt pofával, hogy kendőt tessék, remek csomókkal, éppen annyival, amennyi elég a feledés ellen, valami ilyesmit mondtak, de nem okvetetlenkedtek tovább, és a kérdésre sem válaszoltak, hogy miféle feledésről volna szó. Ebből a híradásból arra következtethetünk, hogy a csomók száma bizonyára éppen ötvenhat volt.
A fehér arcúak a T iskolából valamelyik nap kimentek a Kőbányai útra, ahol az egykori Ganz-Mávag épület előtt megálltak, vannak ott már szép ecetfák is, valahol azok mellett, és valami kendőt kezdtek árusítani. Nem okoztak különösebb feltűnést, hiszen bent a gyár területén nagy kínai kirakodóvásár van. A kendő tele volt csomóval, volt vagy ötven csomó rajta, ahogy egy szemtanú említette, aki valami olcsó lábbeliért nézett ki oda, és nem értette, hogy mit bohóckodnak ezek a gyerekek ott, bár vihogni éppen nem vihogtak, éppen az volt a furcsa, inkább mintha tüntettek volna, de nem volt semmi felirat, semmi magyarázat. Csak a kendő a kezükben, vagyis egyikőjük kezében, ketten meg az arra járókat próbálták vásárlásra rábírni, őt is megszólították, egy lány meg egy fiú, fehérre mázolt pofával, hogy kendőt tessék, remek csomókkal, éppen annyival, amennyi elég a feledés ellen, valami ilyesmit mondtak, de nem okvetetlenkedtek tovább, és a kérdésre sem válaszoltak, hogy miféle feledésről volna szó. Ebből a híradásból arra következtethetünk, hogy a csomók száma bizonyára éppen ötvenhat volt.