Névjegy: Bácskai Júlia

A mosolyát nem felejtem. A hangját sem, amit még most is tisztán felidézek. Mert egyszeri és megismételhetetlen. A bölcs tudós professzort, akinek kristálytiszta logikával felépített előadásait, óráit hallgattam egy párszor. Mindig élveztem azt a közvetlenséget, ahogy a hallgató közönséget megszólította, tudatában annak, hogy kit, kiket és mennyi időre akart meghódítani. Tetszett, ahogy a tudós közönséget is megénekeltette előadása alatt, és közben mindig átadott, megtanított valamit, vagy éppen tanított jól tanítani. Az a kivételes ember, akit a bölcsesség nem tett önhitté, és végképp nem tett érthetetlenné vagy unalmassá. A mester, aki tudta a dolgát és tette is az utolsó percig vagy még egy kicsit tovább…