Névjegy: Veszprémi Attila

2006. november 25-én került sor a vitára a Taní-tani 38. száma bemutatójának keretei közt, az OFOE szakmai napjának egyik programjaként az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeumban. A beszélgetés azt a polémiát folytatta, amelyet a lap 36. számában T. István György tanár indított el a Gyógytornászok ideje: Tanári töprengés az iskolai erőszakról és erőszakmentességről című cikkével. A lap 37. és 38. számában Fenyő D. György és Achs Károly tanárok reagáltak az írásra. A 2006. november 25-i vitán mindhárman jelen voltak. A beszélgetés moderátora Misley Judit, az AKG könyvtárosa, a Taní-tani munkatársa volt. A jelenlévők közül rajtuk kívül Csillag Ferenc, az FPI igazgató-helyettese, Kádár Judit, a váci Nevelési Tanácsadó pszichológusa, Galambos Márta, a PDSZ elnökségi tagja, és Kósáné Orma Vera, iskolapszichológus, szakíró mondták el a véleményüket.

Én nagy félelemmel, belső rettegéssel és egyben kíváncsisággal érkeztem Bajára, első munkahelyemre – mint kezdő tanár. Az a néhány gyakorlóóra, melyen az utolsó évben Szegeden, a Radnóti Gimnáziumban végigkergettek, majdhogynem semmit sem ért...

Gergely Ferenc nyugalmazott középiskolai tanár, történész kézirata három fejezetre bomlik. Az első a hazai tanítóképzésről nyújt áttekintést – történészi szemmel. A harmadik dokumentumokat vonultat föl a korból, illetve a kiskunfélegyházi Állami Líceum és Tanítóképző Intézet 1945-ös és 1946-os esztendejéből. Mi most a második, a legterjedelmesebb fejezetet bocsátjuk olvasóink elé. Ebben emlékezik meg a szerző azokról az évekről, melyeket a fent említett intézményben képzősként eltöltött. Képeket, emléktöredékeket, arcképvázlatokat, skicceket kapunk tanárokról, társakról, a hangulatról, a korról. Ha iskolatörténeti szöveg lehet sokak számára érdekes – akkor az alábbi írás: az. Közelítések és távolítások játszódnak, kis és nagy nevek forognak, arcok és mozdulatok villannak. Megszólal és olvasódik a kor. (Veszprémi Attila)