Névjegy: Szász Anna
1956-ban vegyészként végzett az ELTE TTK-n. 1965–69-között több általános iskolában tanított szerződéses nevelőként, majd kinevezett tanárként. 1969 óta újságíró. Üzemi lapoknál dolgozott, 1969–1975 között a Gyermekünk című folyóirat külső munkatársa. A hetvenes években a Móra Kiadó által megjelentetett a Fiúk és a Lányok évkönyvének több évfolyamában van jelen, részint rovatszerkesztőként, részint szerzőként. 1975–1992-ig, nyugdíjazásáig a Nők Lapja munkatársa. Azt követően számos lapnak dolgozott: egyebek közt az Anyák Lapjában, a Gyöngyben, a Népszabadság Gyógyász című egészségügyi magazinjában jelentek meg írásai. 1997-től a mai napig állandó külső munkatársa az Esély című szociálpolitikai folyóiratnak. Publicisztikai írásaival három éven át rendszeresen jelentkezett a Civil Rádióban.
Szász Anna cikkei
Egy-egy új lapszám megjelenésekor – már majdnem hagyományosan – a szerkesztő ismerkedésre, beszélgetésre hívja az olvasókat, szerzőket, munkatársakat. Ez a meghívó ezúttal elmaradt. Helyette csak egy levél ment, néhányuknak, akiket elértem, kérdéssel a személyesen feltett kérdés helyett, milyen iskolai ügy van éppen most a kezük ügyében, milyen iskolai gond, öröm, feladat foglalkoztatja őket éppen. Néhányuk írt, legnagyobb örömömre. Ezek a levelek következnek alább. (TG)
Taní-tani 2005/2006-os tanév 3. szám | Levelek, üzenetek | 2006. június 19. | Fóti Péter, Kajos Rebeka Dóra, Nagy Anna, Szász Anna | Mára sikerült ennek a reményekkel teli, izgalmas időszaknak az eseményeit meghamisítani, emlékeit zavarossá tenni. De ha valaki beleolvas a Petőfi Kör hiteles jegyzőkönyvek alapján ismertetett vitáiba (amelyeket már a rendszerváltozás után jelentetett meg a Kelenföld Kiadó és az ELTE Politikatudományok Tanszékcsoportja) vagy az Irodalmi Újság 56-os számaiba, akkor talán világossá válik számára, hogy itt elsősorban a baloldali értelmiség reformtörekvéseiről volt szó. Hogy sem akkor, sem később nem a kapitalizmus restaurációja volt a cél, hanem – bár ez a kifejezés a Prágai Tavaszkor született, ám a lényeget tekintve a cél ugyanaz – egy emberarcú és működőképes szocializmus.
Az alább idézett cikk 1995. június 19-én jelent meg, a Bokros-csomag családi pótlékra vonatkozó szabályozásának apropójából, a Kiáltás című, a LÉT, a Lakossági Érdekvédelmi Tömörülés által kiadott, kéthetenként jelentkező lapban. Ami ennek az írásnak a lényegét illeti, úgy gondolom, az nem kevésbé aktuális, mint amikor megjelent. A legújabb PISA-jelentés hívta fel a figyelmet arra, ami egyáltalán nem újdonság, de amivel azóta a politika és a média a jobb- és baloldalon egyaránt foglalkozik, hogy a magyar oktatási rendszer újraszüli és tartósítja a társadalmi egyenlőtlenségeket, amelynek következményeként az intézmények az elmúlt tizenöt év alatt több százezer, a munkaerőpiacon esélytelen fiatalembert bocsátottak ki.
A Vadaskert Alapítvány a Gyermekek Lelki Egészségéért, valamint az Alapítvány az Örökbefogadó és Nevelőszülőkért 2005. április 14-15-én Alternatív konferencia a gyermekek védelmében címmel tanácskozást rendezett. Domszky András főiskolai tanár, tudományos kutató A gyermekvédelem szervezeti felépítése és szakmai tartalma közti ellentmondások-ról fejtette ki álláspontját, Herczog Mária, az Országos Kriminológiai Intézet főmunkatársa pedig Az intézményes- és rendszerbántalmazás-ról. Azaz arról, amikor maga az intézmény, illetve a rendszer működik oly módon, hogy az a gyermekek számára bántalmazássá válik.
Mert baj van. Nem is egészen értem, hogy mi. X. és Z. negyvenesek, egy sokak által hallgatott kereskedelmi rádió műsorvezetői, akik reggelente érdekesen és értelmesen szoktak csevegni, kommentálni az előző nap híreit, eseményeit, közben a magánéletükről is ejtenek néhány szót, többször is visszatértek arra, hogy a tízéves (negyedik osztályos?) gyerekek olvasókönyvéből száműzni kellene a Kincskereső kisködmön történeteit. Mert ezekre a történetekre a saját gyerekkorukból is nyomasztó élményekként emlékeznek, és úgy gondolják, hogy az ő gyerekeiket, a mai tízéveseket is olyan élményekkel terheli, amelyekre ez a korosztály lelkileg még nem érett.