Rovat: Vita

2006. november 25-én került sor a vitára a Taní-tani 38. száma bemutatójának keretei közt, az OFOE szakmai napjának egyik programjaként az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeumban. A beszélgetés azt a polémiát folytatta, amelyet a lap 36. számában T. István György tanár indított el a Gyógytornászok ideje: Tanári töprengés az iskolai erőszakról és erőszakmentességről című cikkével. A lap 37. és 38. számában Fenyő D. György és Achs Károly tanárok reagáltak az írásra. A 2006. november 25-i vitán mindhárman jelen voltak. A beszélgetés moderátora Misley Judit, az AKG könyvtárosa, a Taní-tani munkatársa volt. A jelenlévők közül rajtuk kívül Csillag Ferenc, az FPI igazgató-helyettese, Kádár Judit, a váci Nevelési Tanácsadó pszichológusa, Galambos Márta, a PDSZ elnökségi tagja, és Kósáné Orma Vera, iskolapszichológus, szakíró mondták el a véleményüket.

Jó kis feladat T. István György „pofozós” cikkéről írni. Persze, könnyen meg lehetne oldani: ki kell jelenteni, hogy gyereket pofozni nem szabad. Sőt: gyereket pofozni nagyon nem szabad. Még sőtebb: gyereket pofozni tilos!!! Meg, hogy ejnye, T. István György, jaj, jaj, jaj!!! Csakhogy ezért kár egy szót is írni.

… Ami írásod keserűségét, személyes megszenvedettségét illeti: mélységes rokonszenvvel és szomorúsággal tölt el. Nehezen tudom elképzelni, bár nyilván van ilyen, hogy valakit ez a pálya ötven éves korára ilyen sok és ilyen mély dühvel és keserűséggel töltsön el. Mint írói alkotást, mint személyes vallomást, mint költészetet szeretem is az írásodat. Ám mint a pedagógiáról valamit állító magyar nyelvű szöveget végtelenül elhibázottnak, veszélyesnek és károsnak érzem…

Az elmúlt évtized gyökeres változásokat hozott a hazai művészetoktatásban. A szakpolitikusok és a szakma képviselői úttörő feladatot láttak el akkor, amikor kiszélesítették a képzésben részt vevők körét, és a hagyományokban gazdag zeneoktatás mellé a többi művészeti ágat is átemelték a közművelődésből a művészeti oktatásba. Elkészült a művészeti ágak tanterve, követelményszintje, így európai mércével mérve is jelentős előrelépés volt az alapoktatás ilyen szintű kiterjesztése. A régi, nagy hagyományokkal rendelkező műhelyek stabil finanszírozáshoz jutottak, s emellett olyan térségekben is hozzájuthattak a gyermekek az igényes művészeti oktatáshoz, ahol ez addig nem adatott meg.

A szóban forgó írás végén olvasható bekezdéssel kezdem. Azzal a momentummal, amely a magyar alapfokú művészetoktatás alapjainak újragombolásától a párizsi zavargásokig jut gondolatban. Hatásos analógia, amely a cikkben nem került kifejtésre, így nem derült ki számomra az összefüggés lényege. Félek azonban arra következtetni, hogy a reformok mindenáron történő kikényszerítése ellen hangjukat felemelőknek hasonló fenyegetéssel kellene számolniuk.

Ülök a Nyugatiban a Vác felé induló vonaton tegnap este 7⁵⁵-kor, és hallgatom a két jól öltözött, középiskolás korúnak ítélt fiatalember beszélgetését. Egyikük löki a rizsát, hencegően hablatyol a havernak, aki megértően helyesel, és néha még biztatóan bele is szól, hogy ne lohadjon a lelkesedés. Nem nagyon figyeltem rájuk, de aztán hirtelen ezt hallom: „…Mit akarok még? Ittam, nőket szereztem, balhéztam, TANÁROKAT MEGALÁZTAM.”...

Vekerdy Tamás és Achs Károly levelei a Népszabadság Fórum rovatában jelentek meg, a május 18-i, június 26-i és a július 26-i számban. Újraközlésüket az indokolja, hogy személyes szakmai vitájuk, ahogy erre mindketten utalnak is, lapunkban kezdődött (Földes Petra: Titoktartás vagy biztonság? Horn György és Vekerdy Tamás hozzászólása, 26-27. szám, Achs Károly: Embernek embere – Vita Vekerdy Tamással, 30-31-es szám), másrészt ez a vita sok láthatatlan fórumon zajlik, megérdemli tehát a kiemelést. Ráadásként mellékeltünk néhány hozzászólást Achs Károly írásához, melyek a szerkesztőségen keresztül jutottak el a szerzőhöz, és egy olyat is, mely lapunk egyik szerzőjétől érkezett a szerkesztőhöz.

Ez a levél Horn Györgynek íródott lapunk 30-31. számában megjelent írása nyomán. A levelet a szerző és a címzett hozzájárulásával közöljük. Továbbra is várjuk olvasóink hozzászólásait az alternatívok helyzetéről szóló vitához.

Az alább idézett cikk 1995. június 19-én jelent meg, a Bokros-csomag családi pótlékra vonatkozó szabályozásának apropójából, a Kiáltás című, a LÉT, a Lakossági Érdekvédelmi Tömörülés által kiadott, kéthetenként jelentkező lapban. Ami ennek az írásnak a lényegét illeti, úgy gondolom, az nem kevésbé aktuális, mint amikor megjelent. A legújabb PISA-jelentés hívta fel a figyelmet arra, ami egyáltalán nem újdonság, de amivel azóta a politika és a média a jobb- és baloldalon egyaránt foglalkozik, hogy a magyar oktatási rendszer újraszüli és tartósítja a társadalmi egyenlőtlenségeket, amelynek következményeként az intézmények az elmúlt tizenöt év alatt több százezer, a munkaerőpiacon esélytelen fiatalembert bocsátottak ki.

Achs megint írt valami megkerülhetetlent. Sűrű szöveg, kitört belőle, sodor magával mindent. Napi eseményeket, iskolai történeteket, értékítéleteket. Én eddig három okból írtam pedagógiáról, pedagógusoknak: ha volt valami felmutatásra érdemes ügy, dolog, érték. Ha meginogtak addig biztosnak vélt alapjaim. Ha olyan mondatokat olvastam, amikkel „nem lehet egy világon élni!” Most kétszeres kényszer hatása alatt írok. Achs szövegét minél több helyen kellene ismertté tenni. Egyik mondatától pedig kénytelen vagyok nyilvánosan elhatárolódni...

A vita alapja Horn György: Az „alternatívok” alternatívái című írásának kézirata volt (megjelent a lap 30/31-es számában). A vitára 2004. október 6-án került sor, a Budai Tankönyvcentrumban, az Alternatív és Magániskolák Egyesülete Alternatív Tagozatának szervezésében. A következő iskolák vezetői vagy képviselői voltak jelen: Humánus Alapítványi Iskola, Szivárvány Magántanoda, Zöld Kakas Líceum, Külvárosi Tankör, Színes Iskola, Carl Rogers Személyközpontú Iskola, Belvárosi Tanoda, Csillagjáró Iskola, Kincskereső Iskola, Burattino Iskola, Gyermekek Háza, Pesthidegkúti Waldorf Iskola, Esély Kövessi Erzsébet Szakképző Iskola, Független Pedagógiai Intézet, Közgazdasági Politechnikum, Lauder Javne Óvoda és Iskola. A vita emlékeztetőjét Fehér Márta készítette, talán még címszavakban is érdekes lehet olvasóink számára. Két hozzászólást közlünk teljes terjedelmükben, mert ezek – mivel szerzőik nem tudtak jelen lenni a vitán – írásban készültek el, és felolvasásra kerültek. Természetesen a lap teret ad a további vitának, az elmondottak kifejtésének.