Rovat: Alternatív tükör

2006-ban hetedszer nyitotta meg kapuit a 2003-tól nemzetközivé vált Sárospataki Képzőművészeti Szabadiskola. A nyári kurzusokat egy 1999-ben alakult művészeti iskola igazgatójaként, a szervezési munkák javát vállalva, művészbarátaimmal közösen indítottuk el 2000 nyarán. Az iskola művésztanárai között találjuk Somogyi György, Aknay János, Puha Ferenc, feLugossy László és a 2006-ban elhunyt Gubis Mihály képzőművészeket, akik – tárlataikra készülve – együtt is alkotnak a növendékekkel.

A szerzők feladata nem is volt egyszerű. Bebizonyítani, hogy nem marslakó pedagógusok és marslakó diákjaik extrém találkozásából születnek és csak általuk működtethetők az alternatív pedagógiák módszerei, hanem azok bárki által átvehető (sőt szükségszerűen a mai helyzetre alkalmazandó) technikák. Ugyanakkor megmutatni a markáns, egyedi karaktert...

Misi néni nem jött, pedig várták, vártuk. A hiánya ott volt. Írt egy lapot, hogy lennénk olyan szívesek, és tájékoztatnánk már, mi folyik nélküle a táborban, s én azonnal éreztem, hogy erre válaszolni kellene, de nem született róla döntés, bár beszéltünk róla, akkor meg mit ugráljak én, a kezdő nomádos. Na persze, majd pont nekem kell megírni, mi is van a táborban, mikor nem is tudom. Elmúltam negyvenöt éves, és most vagyok először „nomád”-ban...

Lothar hozott egy szabálytervezetet, egy általa elképzelt diák-önkormányzati modellről. A szöveg nem volt más, mint egy hetente tartott kollégiumi csoportgyűlés – egy „házi konferenciának” elnevezett döntéshozó szerv – működési rendje. Több volt ez annál, mint amit Magyarországon ma diákönkormányzatnak neveznek. A szövegből kiderült, hogy a szabályok szerint a döntéseket nem valamiféle választott diákképviselet, hanem a diákok egész közössége közös munkával készíti elő és hozza meg. Ezen túlmenően a házi konferencia döntési jogkörével képes alapvetően meghatározni a kollégium egész működését.