Taní-tani 2005/2006-os tanév 4. szám

Ebben a fejezetben írva található, miként is élt ez a gyerek egy szabolcsi faluban, egy református iskola tanítói lakásában és udvarán édesapjával, a tanító úrral, édesanyjával, a tanítóné asszonnyal és két fiútestvérével, miféle is volt az az elemi népiskola, melyben formálódott-nevelődött, s a kisvilág, amely körbevette, s főként miféle ember volt az ő apukája, a tanító úr, aki az iskolában is tanította.

A nyáron végre eljutottam a Zempléni Zenei Napok rendezvénysorozatra, ahova már régen vágytam. A kirándulás pompásan sikerült, és ehhez nagyban hozzájárult, hogy Zsófi lányomékkal voltunk négyesben. Zsófiékkal egyébként is nagyon szeretünk közös programokat csinálni, együttléteink oldottak, felhőtlenül könnyedek és kellemesek szoktak lenni. Ennek a mostani alkalomnak az érdekességét emelte az a sajátos izgalom, amely gyerekkorom egyik nagyon is jelentős emlékhelyének viszontlátása váltott ki belőlem, s aminek különös ízt adott, hogy mindez gyerekem társaságában történt. Zsófit persze nem annyira pataki emlékeim-élményeim érdekelték, mint inkább Patak mint meglehetősen változatos gyerekkorom egy darabja: hogy a fenébe kerültem oda, minek – és egyáltalán: miért jártam annyiféle iskolába. Tényleg: miért?

Lothar hozott egy szabálytervezetet, egy általa elképzelt diák-önkormányzati modellről. A szöveg nem volt más, mint egy hetente tartott kollégiumi csoportgyűlés – egy „házi konferenciának” elnevezett döntéshozó szerv – működési rendje. Több volt ez annál, mint amit Magyarországon ma diákönkormányzatnak neveznek. A szövegből kiderült, hogy a szabályok szerint a döntéseket nem valamiféle választott diákképviselet, hanem a diákok egész közössége közös munkával készíti elő és hozza meg. Ezen túlmenően a házi konferencia döntési jogkörével képes alapvetően meghatározni a kollégium egész működését.

A védelemre szoruló gyermekek és fiatalkorúak helyzetének alakulása különösen éles fényt vet a felnőtt társadalom felelősségtudatára. Egy-egy magyar jelenkor-történeti korszak ábrázolásánál is különös jelentőséggel bír. Igaz ez az ún. szocializmus építésének korszakára nézve is. A II. világháborút követő, főként pedig az 1947/48-as „fordulat” utáni évtizedek történése sem teljes a gyermekek és fiatalkorúak életének sokoldalú bemutatása nélkül. Az 1956-os „ellenforradalom” ilyen szempontú értelmezése, hatásának érzékeltetése a cél az alábbi dokumentum bemutatásával

Amikor valahol elkezdek az egészséges táplálkozás kapcsán a húsról beszélni, a hallgatók döbbenten szoktak rám nézni: akkor ti nem esztek húst? Kevés húst eszünk, az igaz, de hogy egészségesen táplálkozik-e valaki, nem attól függ, hogy eszik-e húst vagy sem, hanem sokkal inkább attól, mennyit és milyen minőségűt.

Az Országos Közoktatási Intézet május 18-án, az érettségi hajrá kellős közepén szakmai napot szervezett az új érettségi első bevetésének tanulságairól. Az alapot a tavaly májusi érettségi tapasztalatait összegző kutatás jelentette, majd a szakmai közönség kérdéseket fogalmazott meg az új érettségivel kapcsolatban.

A Felsőoktatási Kutatóintézet és a Magyar Szociológiai Társaság Oktatásszociológiai Szakosztálya május 22-én tartotta az Educatio folyóirat Óvodák című számához kapcsolódó konferenciáját a Professzorok Házának földszinti előadójában. A hat előadón és a szervezőkön kívül körülbelül negyven érdeklődő vett részt a kis késéssel kezdődő, szervezett eszmecserén.

A könyvet szinte találomra választottam ki, és bár megfogott a címe, nem gondoltam, hogy ennyire megrázó lesz végigolvasni. Nemcsak a téma miatt, hanem azért is, mert folyamatosan idéződtek fel a halállal kapcsolatos emlékeim.

A Supernova a Marson és a Mars-kutatás legújabb eredményei című könyv első része, melyben a szakkör történetével ismerkedhettem meg, nagyon érdekfeszítő volt a számomra. Fizikatanárként jó ötlettárnak is mondhatnám, persze az ezzel járó munka is megjelenik a szemem előtt (versenyre felkészítés, éjszakai észlelések stb.).