Taní-tani Online

A regény egy magyar menekült leány, Kiss Penny, naplója 1948-tól 1956-ig. A második világháború utáni Angliában átélt élményeit és lelki küzdelmét írja le. Penny két különböző világban él: Angliában mint diáklány és később mint tanár részt vesz az ország társadalmi és kulturális életében, ugyanakkor nem tud elszakadni Magyarországtól, ahova soha többé vissza nem mehet, ahol apja és rokonai a kommunista rendszerben élnek.

2006-ban hetedszer nyitotta meg kapuit a 2003-tól nemzetközivé vált Sárospataki Képzőművészeti Szabadiskola. A nyári kurzusokat egy 1999-ben alakult művészeti iskola igazgatójaként, a szervezési munkák javát vállalva, művészbarátaimmal közösen indítottuk el 2000 nyarán. Az iskola művésztanárai között találjuk Somogyi György, Aknay János, Puha Ferenc, feLugossy László és a 2006-ban elhunyt Gubis Mihály képzőművészeket, akik – tárlataikra készülve – együtt is alkotnak a növendékekkel.

Budapest. Tündérpalota. Október. Erőtlen napsütés. Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum. Könyvtárostanárok. Félelmekkel teli bizakodás. Újsághírek, levelezőlisták információi, elhalasztott folyóirat-rendelések. Beletörődés? Jövőkép? A helyzet ismeretében?

2006. november 25-én került sor a vitára a Taní-tani 38. száma bemutatójának keretei közt, az OFOE szakmai napjának egyik programjaként az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeumban. A beszélgetés azt a polémiát folytatta, amelyet a lap 36. számában T. István György tanár indított el a Gyógytornászok ideje: Tanári töprengés az iskolai erőszakról és erőszakmentességről című cikkével. A lap 37. és 38. számában Fenyő D. György és Achs Károly tanárok reagáltak az írásra. A 2006. november 25-i vitán mindhárman jelen voltak. A beszélgetés moderátora Misley Judit, az AKG könyvtárosa, a Taní-tani munkatársa volt. A jelenlévők közül rajtuk kívül Csillag Ferenc, az FPI igazgató-helyettese, Kádár Judit, a váci Nevelési Tanácsadó pszichológusa, Galambos Márta, a PDSZ elnökségi tagja, és Kósáné Orma Vera, iskolapszichológus, szakíró mondták el a véleményüket.

… Ami írásod keserűségét, személyes megszenvedettségét illeti: mélységes rokonszenvvel és szomorúsággal tölt el. Nehezen tudom elképzelni, bár nyilván van ilyen, hogy valakit ez a pálya ötven éves korára ilyen sok és ilyen mély dühvel és keserűséggel töltsön el. Mint írói alkotást, mint személyes vallomást, mint költészetet szeretem is az írásodat. Ám mint a pedagógiáról valamit állító magyar nyelvű szöveget végtelenül elhibázottnak, veszélyesnek és károsnak érzem…